Lady Earth's diary - egy gamergirl naplója

  Irtam már egy cikket kb.40 óra után, de most hogy 100+ óra után befejeztem se nagyon tudok mást mondani a játékról, legfeljebb hozzáadódott egy-két dolog. A pozitívummal kezdeném: a mozgás és harcrendszer szokás szerint zseniális, mint a Team Ninja többi játékában is, fluid, pörgős, változatos, sokféle fegyver, kétféle alapstílus és annak rengeteg variációja van. Érdekes a setting is, a történelmi Japán, bár az, hogy több történelmi időszakban és vonalon vagyunk (az ókortól a sógunátus bukásáig) ez összezavarhatja az embert. A karakterek nagyon szépek, a történelmi alakokkal való találkozás izgalmas ( Hattori Hanzo -t imádom, de ott vannak a Tokugawák akik sógunok lesznek, vagy éppen Fuma Kotara korabeli híres nindzsaklán vezér, több létezett történelmi személy, stb). Emellett rengeteg a loot is (mint a Division 2 -ben is), sokszor túl sok is, inkább amolyan „ looter swordplay ” ez a game. Lányoknak pedig a hajstílusok, körömfestés és smink opciók lehetnek fun-ok két bossfight...

  Sokan nem mernek belevágni a soulslike játékokba , mert túl nehéznek találják, túl szemétnek a bossharcokat, túl igazságtalannak a rendszerüket, ill.félnek a frusztrációtól, a saját bénaságuktól, hogy nem tudnak elég gyorsan reagálni, hogy majd állandóan csak meg fognak halni és nem jutnak vele sehova. Esetleg unalmas a sokszori próbálkozás, sőt még manuális mentés sincs.

 Boldog nemzetközi nőnapot minden általunk kedvelt hölgynek! Ezekkel a hősnőkkel játszottam gamerkedésem 5 éve alatt: Kitaláljátok, melyik játékokban szerepeltek ők?

  Az előző poszt párjaként es ellenpólusaként most nézzük meg mik azok a tényezők, amelyek majdnem rögtöni játszásra ingerelnek. Persze ez a lista is szubjektív, ahogy az előbbi is, de kiváncsi lennék, nektek milyen igényeitek vannak ezzel kapcsolatban?

  Van-e olyan dolog, ami ha előjön egy játékban, (valószínűleg) nem játszol vele? Mikor látsz egy trailert vagy gameplayt, és megjelennek a szemed előtt a red flag-ek, mert olyan dolgokat látsz, ami nagyon-nagyon nem szeretsz. Bár mindenkinek más az ízlése, én most olyan jeleket szedtem össze, amelyek engem befolyásolhatnak. Nem azt mondom, hogy soha de soha nem játszanék velük, de olyan mechanikákat, olyan stílust, rendezőt vagy karaktereket vonultat fel a játék, amelyektől már hátrányból indul a játék, sőt, legtöbbször el sem ér a startvonalig sem nálam .

Az első demót végigjátszottam a demó végi bossig, erre ezt a verziót képtelen vagyok megcsinálni?!  Sajnos azt kell mondjam, bár imádom a Team Ninja harcrendszerét (l.Rise of the Ronin vagy Ninja Gaiden vagy a Wo Long), de ez a Nioh 3, ez valami zagyvaság harci mechanikákban. Mondom ezt úgy, hogy a Nioh 1-be és 2-be is belekóstoltam már.

  A Resident Evil játékokban mindig is lopakodni kellett, nem lehetett lőszert találni, Leon rettegett állandóan, és sosem tanult késparbajt - ugye ti is így emlékeztek?! Bocs, de ki vagyok akadva,.. Elegem van a gázlángozásból (gaslightning)! Nagyon úgy érzem, ahhoz, hogy eladják az uj részt, a Requiemet, mindenkinek az agyát át akarják mosni.  Olyanokkal, hogy a Resident Evil alapvetően egy lopakodós horror volt, csak elment akciósabb irányba, hogy a karakterek, köztük Leon is állandóan rettegtek, meg ilyesmik. Lehet, hogy sokan így emlékeztek rá, de én az elmúlt 5 évben kijátszottam több mint 80%-át a játékoknak, és biztos, hogy sehol sem lopakodtak (az pl. Medium c.horror volt, ne keverjük!), mert az og gamekben nem is volt arra alkalmas a karakter mozgatása, nem is beszélve a fénypisztolyos megoldásokról (max.a 7. részben, de az ugyanezen rendező agyszüleménye volt, aki most a 9-est is rendezi, sajnos).  Igenis mentél és lőttél, max.futottál ritkábban. Igazából azt i...

Egy valamivel tudom csak összehasonlítani, az Elden Ringgel, mert ezt a két FromSoftware játékot játszottam idáig. Persze más soulslike-ok már vannak a tarsolyomban, de azok sokszor nagyon mások. Azt megállapíthatom, hogy a DS3-ban nagyon sok elem (mobok, helyszínek, fegyverek, stb ) az ER előképei. És ami nagyon érdekes: az Elden Ring után nekem sokkal könnyebb volt a DS3! A boss-ok mindenképpen, általában lassabbak, taktikusabbak, (kivéve Lothric/Lorian párost, az nettó szívatás), az ER-ben főleg a DLC-jében levegőt venni se hagyták az embert, nemhogy healelni, úgy lihegtek a nyakadba. A mobok viszont mindenhol ugyanolyan idegesítőek. A fegyverek azonban szerintem az Elden Ringben jobbak, a DS3-ban sokszor éreztem úgy, hogy csorba merőkanállal verem az ellent, hiába húztam maxra a fegyverem.(Pl. a Moonlight greatswordot, ami sokkalta hatásosabb volt az ER-ben). A másik ilyen nehézség a summonálás, annyira nehézkes itt meg esetleges, hogy megtalálod-e őket, hogy a legtöbb bosst summon...

"Nem bug ez, hanem feature" -  ahogy az egyszeri programozó mondaná. Ezzel a tétellel kezdeném a posztom. Mivel sok a soulslike műfajt meghatározó jellegzetesség nekem inkább tűnik eredetileg bugnak (értsd: átgondolatlanság, kidolgozatlanság, kísérletezés, stb), amit eszük ágában sem volt a fejlesztőknek kijavítani - aztán ezek hagyománnyá váltak (rád nézek From Software) .