Lady Earth's diary - egy gamergirl naplója

  Jó, hogy elkezdtem a negatív kritikák ellenére, mert az évem egyik legjobb játéka lett. Egy szürreális, szellemekkel teli, japán folklór és mitológia ihlette nagyvárosi horrorsztori. A történet maga egyszerű (talán ez a leggyengébb pontja), de mégis megható. A gyászról szól, a gyászfeldolgozásról , az elhunytak után maradt bűntudatról. Ami nagyon tetszett: az esőben ázó metropolisz kihaltan, emberek nélkül, de nagyon is tele különféle szellemekkel, és mitológikus lényekkel. A harcrendszer egyszerű, de kifinomult, sokféle verzióban lehet támadni fegyverek nélkül is: elemekkel, talizmánokkal, mid-air támadásokkal, stb. Az egész célja, hogy a Tokióban rekedt szellemeket felszabadítsuk. A kerületeket egyenként kell felszabadítani, a sintoista szentélyek és a torii kapuk örökre megmaradnak már hangulati elemként nekem. Mindehhez jön a japán mitológia , folklór és a japán kaják ínycsiklandó egyvelege. Bár nem vagyok nagy Japán-fan, itt mégis teljesen elragadott a tanukik , tenguk , ...

 A game 3 részből áll: Az első, a legviccesebb, rózsaszin romantika shotgunnal körítve. A másodikban visszatérünk a Control főhősnőjéhez , Jesse Fadenhez . A harmadik részben pedig az Alant segítő seriff utazasát kísérhetjük végig alternatív világokon át. Úgy érzékeltem minden olyan ötlettöredéket összedobáltak ebbe a dlc-be, amelyek a brainstormingok vagy a fejlesztés során felmerülhettek, de az alapjátékba nem fértek bele. Nagyon meta is volt az egész, ki-kiszólogattak a játékosnak. Magyarán egy skandináv szürrealista agymenés az egész. :) Amúgy nem lett volna rossz, csak jobban tetszett volna, ha sztorik erősebben kapcsolódnak az alapjátékhoz . Összességében egyszer végigjátszható, de számomra nem sokat tett hozzá a sztorihoz. Igaz a főcímzene kifejezetten élvezetesre sikeredett, nekem még jobban is tetszett, mint a Champion of Light .