2025-ös játékok: betekintők és vélemények
Ezek azok a idei játékok, miket láttam streamereknel vagy magam is játszottam, de nem végig. Melyikről mi a véleményem az eddig tapasztaltak alapján?
Eléggé mindfuck játék, amikor a kincskeresős/managelős játék átmegy horrorba!
Más szerint casual soulslike, én eleg nehéznek találtam, és habár az első pályát, a csatornát végigcsináltam, de a sivatagi városban, mikor egy miniboss-szal is órákat küzdöttem, a big bossnak már neki sem mertem menni, ott egyelőre feladtam. Amugy a mangás rajzolása nekem tetszett.
Nagyon tetszene, ha a PvP-t ki lehetne hagyni belőle. Akkor biztos szívesen nyomnánk mi is a párommal.
Ujabb mindfucking sci-fi horror sztori egy az Északi sarkon ragadt pilótaval, akit egy nagyszájú robotka idegesít halálra, és közben eltűnt társat is keresi. Tkp. izgalmas és érdekes sztori volt (ha az üresjáratokat nem számítjuk), az AI és a környezetvédelem problémai, a kit miért áldozunk fel kérdéskör, de valahogy ebben sem voltak képesek minden szálat elvarrni és elmagyarázni, de legalább volt egy kerek lezárása.
Assassin's Creed Shadows
4 óra játékidő eddig nem ragadott el. Mind a Rise of the Ronint, mint a Ghost of Tsushimát érdekesebbnek tartom ebben a japán témában. A Shadowsban egyedül ami jó, a lopakodós-orgyilkos-parkouros mechanika, de hát ez már nagyon kiforrott náluk. A harcot és a menükezelést viszont elég nehézkesnek tartom, a szereplők nem igazán szimpik a sztori eleje unalmas kissé, a voice acting japánul sajnos elég borzalmas. A grafika szép-szép, csak nincs benne semmi plusz, semmi művészi, viszont teljesen naturalista ez igaz. Ha minden szamurájos játékommal végzek, majd visszanézek hozzá…
Hű, hát fura! Nekem kicsit fapadosnak tűnik, mind a menükezelés, mind az inventory, sőt még a betűtípus is. Van egy hangulata, de az enemyk kissé angolosan szürreálisak, inkább nyomasztó. Annyira nem szippantott be, még nem tudom, folytatom-e? Kicsit izgalmasabbra, humorosabbra számítottam.
Amit abszolút nem értettem, hogy a legeslegkönnyebben kezdtem, hogy megismerjem a játékot (így szoktam :)), erre már az elején vagy 5x meghaltam egymás után combatban. Pedig elvileg szinte nem is kéne combatnak lennie ezen a fokozaton, hogy úgymond a felfedezésre összpontosíthass! WTF?!
Elég nehéznek találtam. A kovácsolós rész kissé bonyolult, de gondolom később érthetőbb lesz. A kissrác (akinek lányarca van, de mély férfihangja, nem kicsit furán), nem értem mit keres mellettünk, állítólag hasznos, még nem láttam hasznát. Az érdekes ötlet, hogy az ellenfelek körvonalának színe a fegyverünk függvényében változik, de az nevetséges, hogy az elérhető legjobb fegyveremmel a kicsit erősebb mini bossokat már képtelenség legyőzni. Ez megint mire jó? A továbbhaladás meggátlásán túl?!
Érdekes logikai fejtörő lenne, de nem értem, ha úgyis elég csavaros és nehéz, akkor miért kell meg be is zárni ajtókat, hogy véletlenül se sikerüljön. Túl sokat kell gondolkoznom a munkám során, szóval az ilyen játékok már fárasztanak.
Clair Obscur: Expedition 33
Kiváncsiságból kipróbáltam, egyelőre nem ragadott el. Sajnos ennyit tudok mondani, hiába hájpolja mindenki, mintha fizetnének érte. A körökre osztott harcmodor nekem idegen, nem tudom komolyan venni. A szereplők inkább idegesítőek, mind szimpatikusak, a felvázolt misztikus sztori először jól hangzott, de aztán annyira súlytalanul volt tálalva...a megoldás meg ötletes, de azért nem egetrengető! Ha valaki szokott olvasni vagy filmet nézni, rengeteg hasonló sztorival találkozhatott már. De nem is ezek voltak a legfőbb bajaim: egyszerűen az elején már, mikor megérkeznek a szigetre, az első táborhelynél eluntam a gamet. Leraktam, gondoltam, majd folytatom, de azóta se éreztem rá késztetést, hát ez van.
Egy izgalmas időutazós sci-fire számítottam, az is volt benne, de inkàbb túlélő horror volt. A 80-as évek Lengyelországa izgalmas és jelentős történelmi hátteret adott volna, de ez senkit sem érdekelt, legkevésbé a készítőket. Az egesz problemasztika egy pszichotikus szerelmi történetté silányult, amelynek többféle, de kidolgozatlan endingjei és elvarratlan szálai voltak. Emellett aránytalanul nehéz is volt, csak rutinos játékosoknak való.
Biztos jó játék a maga nemében, de 1.nem szeretem a szuperhősös alkotásokat, 2. nem szeretem a menedzselős/stratégiai játékokat, 3. nem kedvelem, mikor történés helyes pofázást kell hallgatnom és cinematikot néznem egy játékban. Azt hiszem, érthető ezek után miért nem fogok vele játszani.
Egy elborult indie horrorsztori egy bosszúálló hódról. Szerintem nem volt olyan rossz, a jumpscarek ütöttek, volt egy fenyegető hangulata, és azért megvolt a lezárás is.
Ez az ötlet már eleve nagyon tetszett, a Dűne világában kalandozas, várom, hogy megjelenjen konzolokra is.
Ahogy láttam főleg parkour és platformer, sok puzzle-val vegyítve. A harc cö-cö, meg kéne ténylegesen tapasztalni, hogy milyen. Sajnos a főhősök és a sztori sem volt annyira magával ragadó.
Teljesen az én szintem fölött van :D de olyan jó lenne kipróbálni! Ehhez persze kellenének olyan társak is, meg jó lenne, ha nem időre menne...
Túl rajzos, túl meseszerűen fantasy-s. Sajnos sem a sztori, sem a szereplők nem tudtak megragadni…
FBC: Firebreak
Azt hittem Controlosabb lesz a filing, lesz benne fölfedezés, nyomozgatás is, de csak hordamód van és generátor szerelés.
Egyrészt túl gyerekes az art dizájnja, és a szövegei, másrészt a tul sok bogár miatt nekem hideglelős. :/ Viszont a páromnak nagyon bejött az építkezős része, azt imádja. Viszont nem tudom, hogy szánták ezt gyerekeknek, mert időnként baromi horroros és rohadt nehéz a harc is benne.
A demó a vártnál jobban tetszett csak nagyon rövid volt. Szívesen mentem volna tovább. Mondjuk kicsit nagyon szürreális volt, azt hittem japán, aztán kiderült, hogy francia.
A harcrendszer könnyen tanulható, de nem unalmas. Bár a tutorialból itt is (mint mostanában majd' minden játékban) kifelejtettek egy részt, nevezetesen, hogy a kis drónodat hogyan irányítod, de szerencsére hamar rájöttem magamtól is.
Aztán megvettem, és az alapjáték csalódás volt. Amiket a demóban testre lehetett szabni, az a játékból kimaradt, és valahogy az egész nehézkesebb és összetákoltabb hatást kelt.
VRJaninál láttam, mint általában az indie horrorokat. Magyar fejlesztő játékaként érdekes volt, egy anomália kereső horror, ami egy családi pszichodrámaba torkollott. Érdekes volt, de utána sajnos hamar felejtettem.
Hát ez tényleg egy őrültködős, parodisztikus része a Yakuzának. Voltam karaokezni, pókereztünk (bár azt inkább a párom), hajócsatát vívtunk és öltöztetést játszottunk. A bunyók jók, látványosak, könnyedek, fluidan folynak. A dumák jól érthetőek, bár nekem kicsit fura volt a váltogatása a rendesen kimondott és a rögzített átírása közt a beszélgetésnek. Nem hiszem, hogy folytatnám, de egynek jó volt.
Kicsit belekóstoltam volna, de a demó egyből egy bossfightba dobott mindennemű magyarázat és felszereltség nélkül. Nem tudom, miért gondolják, hogy ettől valaki megszereti a játékot! Amugy aki játszott vele, azt mondta a harc jó, de minden más meh.
Örülök, hogy van egy magyar játék is! Bár ehhez képest a magyar „fordítás” néhol akadozik és magyartalan, mintha google translate csinálta volna, ami azért gáz!. A 2D-s oldalnézetes játékok mondjuk nem az én világom, de ehhez képest elég élvezetes.A harc viszont (mint szerintem minden ilyenben) elég béna. Hiszen megfosztva a térérzékeléstől, elég nehéz kitérni, támadni, védekezni. Egyáltalán megfordulni. :D még próbálgatom csak a poén kedvéért.
Medieval Supermarket Shop Simulator
Ezt nagyon vártam, ki akartam volna próbálni ezt a híres franchise-t, de ...egy streamet nézve belőle, rájöttem, Kojima és én nem ugyanazon a szinten mozgunk. Nekem túl szürreális, amit ő elképzel.
Most már értem, mire mondták, hogy nehezkes a harcrendszere. Nagyon nem logikus gombokon vannak az actionök. Igy 2 órára érdekes volt, a palico cica cuki és humoros, de a menü-és inventorykezelés is bonyolult. Az, meg hogy sehol se látom, hol tart a szörnyek élete, nagyon zavaró, mert fogalmam sincs mennyit kell meg belepumpálni vagy ütni rajtuk, hogy kifeküdjenek.
Ismét egy indie horror. Apokaliptikus környezetben vagyunk, a Nap mindent porrá eget, közben ufók is vannak meg szektások, es a nagy kérdés, kit engedjünk be az otthonunkba, mint menedékkérőt? A grafika borzalmas, engem ezzel ki lehet kergetni a világból, de a sztori és a random sok változó nagyon erdekessé teszi a jatékot.
Nessajnál láttam betekintőt, és bár sosem voltam pokémonos, gondoltam nézzünk bele, miben más, mint mondjuk a Palworld? Hát igaza volt a streamernek: borzasztóan bárgyú a sztori, a párbeszédek, a grafika is elég gyerekes, a tutorial több órán át tart...huh!
Egy nagyon nyomasztó, ide-oda szaladgálos indie horror. A poszttrauma része nem igazán derült ki, csak a nyomasztó metró alagutakra emlékszem.
Épp csak belekóstoltam mobilon. Van egy kis fílingje, de állítólag csak egy skin egy ismert mechanikán. Szóval nem túl egyedi. Ettől függetlenül az ismert szereplők még mindig bejönnek nekem.:)
Erre is csak azt tudom mondani, csak jönne már konzolra is! Mobilon játszogattam, de azt nem szeretem, nehéz kezelni. Viszont nagyon szeretném Jinwhoo harcait ujra átélni!
Ez amolyan "rajta van a listán", de nem tudom eldönteni, mit kezdjek vele. Mellette szól, hogy magyarul is van, érdekes a tájék, az ottani mesék, a mitológia, de kicsit elriaszt ez grafika, meg a stop motion, ill.hogy megint nem igazán szimpatikus a főhősnő.
Split Fiction
Már a nézésébe is beleszedültem, olyan tempót diktál! Ezt biztosan nem fogjuk soha játszani, ugyanis mindketten a párommal, tök bénák vagyunk platformingban, ez meg joreszt másról sem szólt.
Ezt is nagyon vártam, de borzasztóan gyermeteg lett. Manapsag csak ovisoknak csinálnak ilyen játékokat?! Pedig egy felnőttesebb hozzáállással nagyon jó kis craftingolós, épitkezős, felfedezős cozy játék lehetett volna, mondjuk méltó parja a Return to Moriának.
The Alters
Belenéztem, a sci-fi vonal érdekes volt, de mikor kiderült, hogy az egész alteregó vonal arra van, hogy minél többet lelkizzenek a szereplők az életükön, leraktam.
Na, ez viszont, nincs jól felépítve! Mi az már, hogy a „tanuló bosst” egyszál ágyékkötőben simán legyőztem, aztán mikor pár lépéssel arrébb lehaltam, és újjáéledt a boss is, soha többet nem tudtam legyőzni! Ugy hogy közben felvettem armorokat, amik defense-t adtak, kicseréltem a fegyverem egy kicsit jobbra, megtanultam a parryzást és mégis többedszerre sem tudtam legyőzni! Nem hiszem, hogy ekkor bennem van a hiba.
L. a Stellar Blade jól van felépítve, mert később jön az első boss, de azt le lehet győzni, vagy az Elden Ring, mert ott megválaszthatod kivel szállsz harcba. De itt egyenes a pálya, belefutsz, és valahogy nem működik. Pláne, hogy azt vettem észre, nyomom a gombokat, és nem reagál vagy delay-jel a karakterem. Nem tudom, ez bug-e vagy feature, de elég bénán veszi ki magát.
Vistont a grafika (cell-shade?) nekem tetszik, a főhős szimpi, a harc nem rossz.
Aztán megis megvettem, es eljutottam az első boss előttig. Ott egyelőre inába szállt a bátorsagom. Majd egyszer visszatérek hozzá.
Tiny Bookshop
Az alapötlet jó, de pl. NINCS romantikus kategória!!! Ez meg hogy?! Másik: Steamdecken szokás szerint sz*rul kezelhető. Igy nemigazán működőképes nekem. Kár érte. :(
Ez szerintem egy tanmese akar lenni. Kicsit vontatott cozy stílusban. Szép, meg ari, de vontatott. Plusz miért kell már megint egy "legyőzhetetlen" női főhőst berakni???
Wuchang: Fallen Feathers
„Kínai pattintós műanyag” – sorry, de ez jut róla eszembe. Számomra az látszik, hogy a kínaiak megkapták a központi ukázt, hogy törjenek be a játépiacra, és ezt, mint minden mást, utánzással teszik. Megnézték, milyen elemek alkotnak egy soulslike gamet és azokat veszik és „összepattintják”. Persze emiatt hol jobb, hol rosszabb, hol illeszkednek az elemek, hol nem. Közel sem olyan átgondolt a szerkezete és játékmechanikája, mint a koreai Stellar Blade-é vagy a japán Elden Ringgé. Talán majd egyszer itt is elérnek legalabb a Huawei vagy Xiaomi telefonok szintjére…
A másik problémám egyénibb már: egyszerűen nem áll rá az agyam a kínai logikára, gondolkodásmódra. Ez már a gombkiosztásban is megnyilvánul (ugyanez volt nekem a Wukongnál is), vagy a skill fákban, de a harci mechanikák, az egész játékélmény, a játékdesign számomra idegenebb, nehezebben befogadható, nehezebben átlátható. Ami azért érdekes, mert a hasonló japán játékok meg nagyon fekszenek, nekem sokkal fluidabbak, jóval inkább a flowba tartanak, mint a kínaiak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése