Lady Earth's diary - egy gamergirl naplója

Nekem nagyon bejött! Tiszta nosztalgia, abszolút OG Doom élmény, csak jobb grafikával. Pure slayer, némi secret kereséssel, nem több, de nem is kevesebb. Ez kellett a lelkemnek a frusztráló soulslike-kok és többszázórás rpg-k után. Könnyed,  szórakoztató öldöklés vidám zenére. :D Imádtam! Igaz, néhol bugos, ez okozhat fennakadást, erre más is panaszkodik, reméljük, ezt javítani fogják. Viszont ami a pozitívum: az ellenfelek nem bullet spongék . Ha rájuk lősz vagy megütöd őket, meghalnak, nem kell félóráig lőni vagy püfölni. Az enyhe platformer részek jól vannak (végre!) megoldva. Ha át kell ugrania, átugrik, ha meg kell kapaszkodnia, megkapaszkodik. Elképesztő! ;) A sztori velős, de kellően rövid is, nem tart hetekig kijátszani. A fegyverek állatok, a pajzs a legkirályabb, a fejlődés pedig adva van, lehetett haladni a godlike mód felé. :D

  A nagy sikert aratott The Witcher azaz a Vaják c. filmsorozat kapcsán a főhős Ríviai Geralt asztrológiai analógiáit fogom vizsgálni. A filmsorozat Sapkowski lengyel író hasonló című könyvsorozatából készült. A sorozat röviden arról szól, hogy Geralt, a vaják, aki egy mutálódott szörnyvadász, a helyét keresi egy olyan világban, ahol az emberek gyakran gonoszabbak a szörnyeknél. A filmsorozatban Henry Cavill játssza abszolút hitelesen Geralt alakját. (A számítógépes játék alakját most nem annyira vesszük figyelembe, már csak azért sem mert több évtizeddel a könyvek és a film után játszódik.)

 The Witcher 3: Wild Hunt (2015) Végre vége… A Vaják világát szeretem, de ez a 10 éves játék nem nyűgözött le, nekem rosszul öregedett. Bár érdekes a sztori, a világ részletgazdag, a karakterek is figyelemreméltóak, de sokszor kínkeserves volt az irányítása, főleg a harcokban. Bonyolult az inventory és menükezelés is (a maptól megőrültem, mikor a 2000.alkalommal is „menj be a menübe, MAJD nyomj rá külön a térkép menüpontra” játékot játszottuk, a minimap pedig szinte használhatatlan), közben meg minden szir-szart (törött gereblyétől kezdve a rozsdás patkószegig) fölszed, mégse tud soha semmit craftolni, és nehéz eladni is a cuccokat, mert 10 kereskedőt végig kell szaladgálni, mire sikerül. Ráadásul iszonyúan el van nyújtva a main story … És még így sem sikerült minden mechanikát és részletet átadnia a játéknak (pedig magyarul ment), komplett lehetőségek kimaradtak (pl witcher ház ?!). Arról ne is beszéljünk, hogy a heal ismeretlen fogalomnak számított!? És miért nincs teleport...

  A túlélőjátékok minimális erőforrásokkal kezdik a játékost egy ellenséges, nyílt világú környezetben, és megkövetelik tőle, hogy erőforrásokat gyűjtsön, szerszámokat, fegyvereket készítsen, és menedéket találjon a lehető leghosszabb túlélés érdekében. Sok játék procedurálisan generált környezetben játszódik, és nyitott végűek, nincsenek kitűzött céljaik. Átfedésben lehetnek a túlélőhorror műfajával, amelyben a játékosnak természetfeletti környezetben, például egy zombiapokalipszisben kell túlélnie.

Abszolút kompakt, tökéletes kis játék. Viszont valaki azt írta, hogy ez egy chilles játék. Hát nekem minden volt, csak nem az! Cuki meg minden, de közben szörnyen nyomasztó, sokszor félelmetes, egyenesen horroros, rengetegszer meghaltam a zurkoktól , néha a sentinelektől is. Kezdő cica vagyok, na! Viszont a platformer részét csak dicsérni tudom! Végre egy játék, ahol oda ugrasz, ahova kell, és nem potyogsz le folyton (rádnézek, Elden Ring , Stellar Blade , Ninja Gaiden , stb.!). A történet nem túl bonyolult, de egyszerűségében is szíven üt lezárnak egy várost pandemia miatt, az embereket hagyják meghalni, a robotjaik pedig ottmaradnak céltalan rutintevékenységekbe merülve, míg nem jövünk, hogy kiszabadítsuk őket – évszázadok múltán!. A végén pedig sokat gondolkoztam, mert kicsit hiányérzetem volt, de aztán rájöttem, talán azért csak a cicust látjuk egyedül elmenni, mert ezzel azt akarták kifejezni az alkotók, hogy annyit fejlődött a cicánk, hogy most már önállóan is tudna boldogulni…...

  Amennyire el voltam ragadtatva az elején ettől a játéktól, akkora csalódást okozott a végefelé. A háromnegyedéig egy szuperjól felépített combat rendszer volt benne, nagyon szépen balanszolt bossfightokkal . Annyira felkészített a játék és annyi önbizalmat adott, hogy még opcionális bossoknak is simán nekimentem. Aztán az utolsó harmadban történt valami: az egész gyönyörűen kiegyenlített rendszer felborult, olyannyira, hogy a végén teljesen elmaradtak a mobok, helyettük egyhuzamban kb. 5 rohadt nehéz bossfightot kellett letolni. És bár a játéknak volt egy nagyon szép, epikus befejezése (legalábbis az általam választott endingben), még utána is beraktak egy (szinte) megnyerhetetlen bossfightot. Nagyon nem hiányzott oda dramaturgiailag sem, ráadásul éreztem, hogy nem tudom megcsinálni (egy egész játék, 50 óra, 5 sorozatos bossfight után, story módban!). Úgyhogy addig mindent meg tudtam csinálni! És nincs nekem erre még plusz 100 órám, hogy kigyakoroljam, és talán, baromi szerencs...