Red flag-ek a játékokban

 

Van-e olyan dolog, ami ha előjön egy játékban, (valószínűleg) nem játszol vele?

Mikor látsz egy trailert vagy gameplayt, és megjelennek a szemed előtt a red flag-ek, mert olyan dolgokat látsz, ami nagyon-nagyon nem szeretsz. Bár mindenkinek más az ízlése, én most olyan jeleket szedtem össze, amelyek engem befolyásolhatnak. Nem azt mondom, hogy soha de soha nem játszanék velük, de olyan mechanikákat, olyan stílust, rendezőt vagy karaktereket vonultat fel a játék, amelyektől már hátrányból indul a játék, sőt, legtöbbször el sem ér a startvonalig sem nálam.

PvP

Borzasztó toxikusak ezek a játékosok, nagyon rossz emlékeim vannak. Első játékaim egyike a Red Redemption 2 online volt, csodás vadnyugati világ, roppant élvezetes. Ám az ottani játékosok szörnyűek voltak. Kedvenc szórakozásuk volt, hogy meglasszóztak, agyonvertek,  hátbalőttek, megtámadták a táborunkat, meghiúsították a küldetéseinket. Csak rombolni tudtak, semmi mást. 

Hasonlót tapasztaltam a Division 2 Dark Zónáiban is, ahol PvP területek vannak. Kerüljük is ezeket (sokakkal együtt). De ahol csak segíteni lehet egymásnak a Division 2-ben, ott is volt olyan eset, hogy besegítettem egy játékosnak egy mission-be, aztán ahogy végeztünk, fogta magát és lelőtt egy kutyust az utcán csak úgy...(jó, tudom, hogy "csak" pixelkutyus, de akkor is!). Pszichopata hiperaktiv 6 éves mind, fuj!

platforming

Csodálom, aki ide-oda tud pattogni, de ezt ilyen szinten gyerekkorban kell kezdeni. Én nem találkoztam platformerekkel gyerekkoromban, soha nem alakultak ki ilyen képességeim. Még az Astro's Playroom, a PS5 kontroller bemutató programjának egyik pályáján is elakadtam.

Teljesen béna vagyok benne, még a nem platformer játékok platformer részei is kikészítenek és megakasztanak. Igaz, ezen játékok általában nem is oldják meg jól a platformer részeket.

metroidvania

A metroidvania műfaj nálam halmozottan hátrányos helyzetű (vagy én vagyok az ebben a műfajban). Soulslike és/vagy roguelike, plusz platforming, plusz oldalnézetes pixelartos vagy rajzolt setting. 2D-s kivitelben, mikor semmit se látni szinte az irányokból, a mélységből, a térérzékelés kikapcsolva, és még kegyetlen bosst is a nyakadba kapsz, na nem!!!

Bár a Mandragórával most már kicsit kacérkodom, hogy bevezettek hozza difficulty levelt, igaz, szerintem így se sokra fogok jutni vele. :D

pixelart

Én abban a korszakban találkoztam először videojátékokkal, amikor még csak a pixelart volt (Doom, Wolfenstein,stb.). Az akkor fantasztikus is volt. Ám szerencsére kinőttük azt a korszakot, a technika ma már lehetővé teszi a csodálatos grafikai megoldásokat, minek rondítanánk vissza a látványvilágot?

Emlékszem még a Final Fantasy-ra, az animére, akkor gondolkodtam azon, milyen menő lenne már, ha egy egész film ilyen lenne, csak jobb kivitelben. És íme itt tartunk. Jó, persze egy-két mozgás még most sem az igazi, de a felületek, a tárgyak, sokszor az arcok is már elképesztően élethűek. A karakterek is jók nagyon, tök jók lennének élőben is.

És a The Matrix Awakens demó, mint az első Unreal Engine 5 bemutató! Arra emlékszem elképesztő volt az élethűsége, s most már szinte minden így néz ki. Ne lépjünk hát vissza a múltba, ha nem muszáj!

izonometrikus nézet

Egyszerűen nem látom, hogy mi történik a képernyőn! Abszolút madártávlatból kis pöttyöknek látszó karakterek mocorognak valami felületeken. A Diablo IV-ben kipróbáltam, de nagyon nem jött be. A főhős odamegy valakihez beszélgetni, és azt se látom kivel/mivel beszél. Nem látom a csatákat, csak két folt mocorog egymáson. Akár szexelhetnének is, mert semmi sem kivehető. ;)

körökre osztott harcrendszer

Asztali szerepjátéknál teljesen jól működött, mi is játszottunk ilyet. Ott nem is lehet másképp megoldani. De számítógépen vagy konzolon? A Baldur's Gate 3-ban kipróbáltam ezt a harcrendszert, de borzalmas volt. Nem értem oda az ellenséghez, mert elfogyott a lépésszámom. Ha véletlenül odaértem, akkor pont rossz irányba állt a karakter, és a csapattársát vágta fejbe, nem az ellent. Kész voltam! Ez egyszerűen nevetséges! Ok, a Clair Obscure-ben kicsit talán élethűbben működött, de belefáradok, mire végignyomkodom a lehetőségeket. 

tankos irányítás

Régi módszer ez is. Nagyon nehéz. Sose arra megy a karakter amerre szeretném, hiszen állandóan változik a látószög. Plusz nem látom, mit lát a karakter, csak tippelek, hol vannak a falak, ajtók vagy fontos itemek, ill. éppen miben akadt el a karakter.

Bár kijátszottam 1-2 játékot tankos irányítással, mint a Resident Evil Zerot és 1-et, elég nehézkessé tette a játékot az irányítása. Mint amikor a Resi 1-ben a hunterek feje fölé kell célozni (emelni a fegyvert, mert célozni nem lehet), és akkor talán fejbetalálod.

Ott volt például a Call of Cthulhu, miben elakadtam már a tutorial pályán, mert nem tudott felmászni egy sziklára a karakterem.

Vagy a Syberia, ahol körbeszaladgálsz egy szobában, és semmit sem találsz meg, mert nem tudsz ránézni a tárgyakra.

QTE azaz Quick Time Event

Sokat szenvedtem vele a Resident Evil játékokban, szerencsére a remakekben kiszedték ezeket.

De legrosszabb élményem a Marvel's Guardians of the Galaxy volt, mikor 40x-re sem  sikerült egy jelenet, mert nem jól vagy egyáltalán nem reagált a QTE gombra a játék. Na, ott adtam fel végképp ezt a technikát!

undor és csonkítás a horrorgamekben a rettegés helyett

Nagyon is szeretem a horrorjátékokat, hiszen 5 éve konzolt is csak a Resident Evil széria miatt vettem, de a félelemkeltés számomra nem egyenlő az undorító dolgokkal. Igaz a Resiben is van testhorror, de az inkább félelmetes: mikor volt undorító a Tyrant, Wesker vagy akár Lady Dimitrescu? De meg a Village-ben a babaházban is inkább a retteges dominált a babaszörnytől, nem az undor. Viszont pl.az RE 7-ben a rendező sokszor operált az undoritó dolgokkal (pl.a családi vacsora), ahol nem a félelem, hanem az öklendezés diktált. 

A csonkítás/öncsonkítás pedig csak az embereknél, állatoknál irtóztat. A Dead Space-ben vígan daraboltam az idegen lényeket vagy máshol is harc közben. Ennél a motívumnal inkább a kiszolgáltatottság zavar, mikor lelki vagy testi kínzásként alkalmazzák. A Silent Hill f-et például streamben is csak az első csonkításos jelenetig tudtam nézni, aztán már nem bírtam rávenni magam, hogy folytassam.

Interaktív játékok

Ahol csak néha kell választani, csak nézed a filmet, néha nyomsz egy gombot. 

Ezeket egy jó streamerrel kell végignézni, mert akkor tényleg olyan mint egy film, de közben a streamer magyaráz, véleményez, humorizál, es ezáltal izgalmas és élvezetes lesz az előadás. Konkrétan így néztem végig az Until Dawnt és a Quarryt, de amikor a párommal kipróbáltuk a Dark Pictures egy másik részét, a House of Ashes-t, konkrétan hülyét kaptunk, hogy állandóan kivette az irányítást a kezünkből a játék, ha meg dönteni kellett, akkor még időmérés is volt - az angol szöveg elolvasása, megértése után még gondolkozz és válassz is, hát hogyne!

cozy games

És végül, bár lehet furán hangzik ennyi kifogás után, de a roppant megnyugtató, egyszerűnek  és könnyűnek szánt cozy játékoktól is kiver a frász. Bár annó mi is rá voltunk függve a facebook indulásakor a Farmville-re, de azóta más az ingerküszöböm. A saláták növekedésének figyelése, a teafőzés és a szomszédokkal való bájcsevej (l.Stardew Valley, Sims, Wanderstop) kiveri nálam a biztosítékot unalom szempontjából. 

Nektek vannak-e ilyen red flagjaitek a játékok terén? Irjátok meg kommentben!

(Az ötlet a cikkhez Joci a Gamer youtube csatornájától jött, köszi neki!)