Pokolbéli rúnajárás - Hellblade: Senua's Sacrifice

 Egy pikt (bár én azt hittem viking) kiscsajról szól a sztori, aki elhalt szerelmét keresi az alvilágban. Az nem zavart, hogy a csaj kicsit zakkant volt és ezért állandóan sok hang szól a fülében, fejében. Nekem ezek sokszor segítettek. A játékmechanika a mintafelismerésen es harcokon alapult. Azért jó lett volna, ha rúnák jelentését is beleszőtték volna a történetbe. Nagyon atmoszférikus és addiktív játék volt, bár egy idő után kicsit unalmas volt a sok ismétlődés.

Viszont a harcrendszer nem volt túl jó, nagyon mechanikus volt, egysíkú.

A vége boss fight pedig megint „meh” A végén ráadásul veszíteni kell?! Ez meg már milyen?!

De ami főleg kiakasztott, hogy annyi küszködés után, ami megható is lehetett volna, de a végén a csajszi egyszer csak konstatálja, hogy ja, nem tudja visszahozni a szerelmét? Akkor hagyjuk az egészet, menjünk tovább új kalandokra! Azért én valami epikusabb , sírósabb befejezést vártam volna.