"Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni" -Alan Wake II (2023)

 

Nekem az 1.rész után kissé csalódás volt. Az 1 része misztikus, feszült, izgalmas volt a hibái ellenére is. De ez a folytatás, hiába volt jobb technikailag (bár Xbox S-en óránként összeomlott!) és grafikailag, kicsit túlzásba vitte a dolgokat. Túlságosan meg akarta csavarni a sztorit, amivel az American Nightmare DLC-nek is alaposan ellentmondtak.

Szóval ott folytatódik, hogy Alan 13 éve ücsörög már a sötétség fogságában, állandó loopba ragadva, miközben Scratch az ő személyében ki akar szabadulni és lerombolni Bright Fallst. Nem mellesleg halálba kísérti Alan feleségét is.

De közbejön egy skandináv isteni felmenőkkel rendelkező fekete(!) rendőrnő Sara, aki kultikus gyilkosságokkal foglalkozva kerül Bright Fallsba.

Ami eredetileg tetszett, hogy úgy adták el a játékot, hogy te választod meg, kivel játszod végig, Alannel vagy Sarával …csak éppen ahogy végig Sarával játszottam, a végső fejezet előtt önkenyesen de kötelező jelleggel visszadobott a game Alan sztorijának az elejere, mivel vele nem mentem. És vele is végig kellett vinni az egészet. Ráadásul úgy, hogy 1-1 helyszínre vagy 6x ha nem többször visszaküldött a játék, ezt nagyon megúszósnak éreztem. Végül is csináltak 3 épületet meg egy metróállomást és ezek között küldözgettek körbe-körbe. Ez egy idő után roppant unalmas volt.

És persze a végső „boss fight” megint cinematique volt, de persze olyan jelenettel zárult, hogy nem kaptunk minden szereplő sorsára megnyugtató lezárást, tehát gondolom készül a 3.rész is. :/

Ami érdekes volt az Sara elmepalotája és Alan írószobája volt, bar ezek bizonyos fokig megnehezítették a menükezelést és sok szabadságot sem adtak, csak egyfajta puzzle-ként működtek, csak a játék által megszabott irányt követhetted.

A musicales rész meg, amit annyian imádtak, engem inkább idegesített, főleg, hogy kényszerített rá a játék, itt sem választhattam.

Meg volt olyan boss fight ami nevetséges volt, de inkább idegesítően. Az illetőt semmivel nem lehetett legyőzni, aztán felmutattál neki egy világító rudat és egyből feldobta a talpát! Na ne már!

Vegezetül úgy láttam, nagyon atmoszferikus volt a játék, de időnként önismétlésbe és unalomba fulladt, sok ötletet próbáltak belepakolni, hogy kitöltsék a min.30-40 óras jatékidőt, de szerintem a kevesebb több lett volna. Ha fele ennyi idő alatt jutunk el a végkifejletig, azzal a karakterrel, akivel szeretnél, jobb optimalizáltsággal, kevesebb ellentmondással az eddigi kánon felé, akkor egy sokkal izgalmasabb és emlékezetesebb játek született volna