Szellemjárás Tokióban - Ghostwire: Tokyo (2022)

 

Jó, hogy elkezdtem a negatív kritikák ellenére, mert az évem egyik legjobb játéka lett. Egy szürreális, szellemekkel teli, japán folklór és mitológia ihlette nagyvárosi horrorsztori.

A történet maga egyszerű (talán ez a leggyengébb pontja), de mégis megható. A gyászról szól, a gyászfeldolgozásról, az elhunytak után maradt bűntudatról.

Ami nagyon tetszett: az esőben ázó metropolisz kihaltan, emberek nélkül, de nagyon is tele különféle szellemekkel, és mitológikus lényekkel.

A harcrendszer egyszerű, de kifinomult, sokféle verzióban lehet támadni fegyverek nélkül is: elemekkel, talizmánokkal, mid-air támadásokkal, stb.

Az egész célja, hogy a Tokióban rekedt szellemeket felszabadítsuk. A kerületeket egyenként kell felszabadítani, a sintoista szentélyek és a torii kapuk örökre megmaradnak már hangulati elemként nekem.

Mindehhez jön a japán mitológia, folklór és a japán kaják ínycsiklandó egyvelege. Bár nem vagyok nagy Japán-fan, itt mégis teljesen elragadott a tanukik, tenguk, yokai-ok, onik és nekomanták „mesevilága”. Nagyon hatásos, magába szippantó atmoszférát teremtettek velük.

A gyűjtögetős, open world része a játéknak, szerintem változatos és érdekes a háttérinformációknak köszönhetően. Vannak a játékban szellemfényképek, és progressziót segítő Jizo szobrok is, amiket meg lehet keresni. Ugy mesél a játék Japánról, hogy nem erőlteti rád, mégis kiváncsi leszel erre a világra.

Próbáltam a lehető leglassabban haladni, hogy kiélvezzem ezt az atmoszférát, rizsgolyókat és mochit „ehessek”, kutyákat simogassak, macskákkal beszélgessek, üzleteljek (!) és megtisztítsam a várost a mindent beborító szellemködtől. Sajnos így is túl hamar végetért…