Vadul vadászni vajákokra - The Witcher 3: Wild Hunt (2015)


 The Witcher 3: Wild Hunt (2015)

Végre vége… A Vaják világát szeretem, de ez a 10 éves játék nem nyűgözött le, nekem rosszul öregedett.

Bár érdekes a sztori, a világ részletgazdag, a karakterek is figyelemreméltóak, de sokszor kínkeserves volt az irányítása, főleg a harcokban. Bonyolult az inventory és menükezelés is (a maptól megőrültem, mikor a 2000.alkalommal is „menj be a menübe, MAJD nyomj rá külön a térkép menüpontra” játékot játszottuk, a minimap pedig szinte használhatatlan), közben meg minden szir-szart (törött gereblyétől kezdve a rozsdás patkószegig) fölszed, mégse tud soha semmit craftolni, és nehéz eladni is a cuccokat, mert 10 kereskedőt végig kell szaladgálni, mire sikerül. Ráadásul iszonyúan el van nyújtva a main story… És még így sem sikerült minden mechanikát és részletet átadnia a játéknak (pedig magyarul ment), komplett lehetőségek kimaradtak (pl witcher ház?!). Arról ne is beszéljünk, hogy a heal ismeretlen fogalomnak számított!? És miért nincs teleport egy küldetés végén? Ha mondjuk egy barlangban voltunk, félóra mire kitalálunk.

Szóval ott volt benne a mag, ami jó játékká tehette volna, ezt sajnálom, de ma már nagyon nem csúszik.


Csillagozás: 6


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

You died! - Avagy a soulslike műfaj buktatói

Red flag-ek a játékokban