"Lenn délen édes éjen..." -South of Midnight (2025)
A táj, a hangulat az atmoszféra viszont nagyon egyedi volt és megfogott. Az amerikai délen élő/élt négerek folklórja és mitológiája is. Meg a szövők es a Nagy Szőttes, ami a világ, összefüggései. Ezek nagyon jó alapok voltak egy történetvezérelt játékhoz. És ehhez a stílushoz egész jól illett a stop motion megjelenítés is.
De az amit kihoztak belőle, már nem tetszett minden ízében.
Először is tartalmilag: ilyen bizarr, perverz és pszichopata gyilkosságokkal csak a legvadabb thrillerben találkozni. Ami meg nem gyilkosságról szólt, ott meg csak a traumák halmozódtak de kegyetlenül. Nem volt egy kedves vagy vicces történet sem A legpozitívabb még a rabszolganő és a fia találkozása volt a mocsárban. (Igaz előtte anyuci kinyírt többszáz embert.)
Technikailag meg a platformer részek voltak túl sokak nekem (nem mindenki Super Marion nőtt fel!). Jobb lett volna jóval kevesebb platforminggal, amiket esetleg puzzle-kal lehetett volna helyettesíteni. Jó lett volna, ha a mesebeli helyszíneken jobban körül lehetett volna nézni, esetleg többféle lootot lehetett volna gyűjtögetni. A harcok meg tényleg repetitívek voltak, mert túl kevés volt az ellenségtípus, a bossharcok voltak picit változatosabbak, de ott is csak a platforminggal tudtak operálni.
Összességében: A hangulat, az atmoszféra, a folklórelemek nagyon ott vannak, a baljós mesék légköre megragadó. Viszont sajnos tele van platforminggal, túl sokkal (bár némileg lehet könnyíteni). A harc nem nagy szám, az ellenségek támadását sokszor viszont nem lehetett látni sem. És ami még zavar: egyetlen felemelő sztori sincs benne, csak a pszichopata gyilkosságok. :/
Nekem a platforming gyakorlására jó volt, a sztori körítése érdekes volt, és hál'istennek az utolsó rész már csak animáció volt, de mondjuk oda egy választás berakása nagyon kínálkozott volna, de nem használták ki. Kár érte, de egynek mindenképp jó volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése