A vizuális regény (ビジュアルノベル, bijuaru noberu) egy többnyire statikus grafikát tartalmazó játék, általában anime stílusú rajzokkal. Ahogy a neve is sugallja, vegyes technikájú regényekre vagy élőképes színpadi darabokra hasonlítanak. Sok vizuális regény olyan statisztikákat követ nyomon, amelyeket a játékosnak fel kell építenie a cselekmény előrehaladásához, és különféle befejezéseket tesz lehetővé, dinamikusabb reakciókat biztosítva a játékos cselekedeteire, mint egy tipikus lineáris kalandcselekmény. Sok vizuális regény randevúszimulátor, beleértve a bishōjo játékokat is.
A vizuális regények különösen elterjedtek Japánban, ahol a 2000-es évek közepén a kiadott PC-s játékok közel 70%-át tették ki.[39] Ritkán gyártják őket videojáték-konzolokra, de a népszerűbb játékokat néha olyan rendszerekre portolják, mint a Dreamcast vagy a PlayStation 2. A vizuális regények piaca Japánon kívül szinte nem létezett a Nintendo DS sikere előtt, amelyre számos japán vizuális regény jelent meg nyugaton, például az Ace Attorney sorozat és az School Days sorozat.
"Nem bug ez, hanem feature" - ahogy az egyszeri programozó mondaná. Ezzel a tétellel kezdeném a posztom. Mivel sok a soulslike műfajt meghatározó jellegzetesség nekem inkább tűnik eredetileg bugnak (értsd: átgondolatlanság, kidolgozatlanság, kísérletezés, stb), amit eszük ágában sem volt a fejlesztőknek kijavítani - aztán ezek hagyománnyá váltak (rád nézek From Software) .
Van-e olyan dolog, ami ha előjön egy játékban, (valószínűleg) nem játszol vele? Mikor látsz egy trailert vagy gameplayt, és megjelennek a szemed előtt a red flag-ek, mert olyan dolgokat látsz, ami nagyon-nagyon nem szeretsz. Bár mindenkinek más az ízlése, én most olyan jeleket szedtem össze, amelyek engem befolyásolhatnak. Nem azt mondom, hogy soha de soha nem játszanék velük, de olyan mechanikákat, olyan stílust, rendezőt vagy karaktereket vonultat fel a játék, amelyektől már hátrányból indul a játék, sőt, legtöbbször el sem ér a startvonalig sem nálam .
Megjegyzések
Megjegyzés küldése